Stefan Danailov: Maria elment, amint megtudta, hogy legyőztem a leukémiát

Tartalomjegyzék:

Stefan Danailov: Maria elment, amint megtudta, hogy legyőztem a leukémiát
Stefan Danailov: Maria elment, amint megtudta, hogy legyőztem a leukémiát
Anonim

Prof. Stefan Danailov 1942. december 9-én született Szófiában. A NATFIZ "Krastyo Sarafov"-ban végzett, ahol jelenleg színészhallgatókat tanít. Több mint 30 éve az "Ivan Vazov" Nemzeti Színház egyik vezető színésze, aki eddig több mint 60 központi szerepet alakított újra olyan kultikus produkciókban, mint az "Insidiousness and Love", "The Danton-ügy", "The Affair". Hosszú út a napp altól az éjszakáig", "Hamlet" stb.

A bolgár moziban és televízióban több mint 80 filmben és sorozatban játszott központi szerepet. Ő az egyik legkedveltebb bolgár színész az olasz filmsorozatokban, köztük az "Octopus 7", a "Racket", a "Death of a Decent Girl" és másokban. Számos országos színházi és filmfesztivál díjjal jutalmazták.

A bolgár nők generációinak kedvence és álma a „vasember” volt és az is marad, aki soha nem hajlik meg a nehézségekkel szemben. A NATFIZ professzora megpróbál újra talpra állni felesége elvesztése után, akivel az egykori kulturális miniszter több mint fél évszázadot élt együtt.

“Mariát és engem sok mély és valódi dolog kapcsolt össze. Életem végéig a szívemben viselem ennek fájdalmát” – mondta a szeretett művész, a 43. Nemzetgyűlés tagja, Prof. Stefan Danailov a „Doktor” riporterével folytatott beszélgetésében az Adományhéten. Bulgáriában.

Danailov professzor, legyőzte az alattomos betegséget, de a halált nem. Megölte a legközelebbi személyedet, a nagy szeretetedet és támogatásodat – a feleségedet, Mariát. Elmúlhat ez a fájdalom?

- Nem, soha… Mariát és engem nagyon mély és valódi dolgok kapcsoltak össze. Számomra nem csak feleség volt, hanem az a személy, aki tudatosan mellettem állt, aki mindig feltétel nélkül támogatott mindenben. Életem végéig a szívemben fogom viselni fájdalmát.

Maria nem volt jól, de egyedül akart lenni, és elküldött a színházba – tudta, hogy a Pygmalion a kedvenc produkcióm. Bekerült a Harmadik Városi Kórházba, az orvosok kordában tartották az állapotát, két nappal később megh alt - mindent megtettek, ami tőlük telt, de agygyulladás alattomos agyvérzést okozott. Amit a betegségeiről nem írtak, de nagyon hálás vagyok azoknak a barátoknak, rokonoknak, ismerősöknek és ismeretleneknek, akik osztoztak fájdalmamon. És velem lesz a sírig…

Elnézést a veszteségért…

- Mariának krónikus betegségei voltak – köztudott, nem kell titkolni. Talán ezért nem ment el otthonról – szeretett otthon ülni, olvasni, sokat tévézett, mindent tudott arról, hogy mi történik az országban.

Beteg voltál fiatalon?

- Mindannyian azt gondoljuk, hogy örökké egészségesek leszünk. Ami azt illeti, mielőtt felfedezték volna a leukémiámat, soha nem voltam beteg. Ritkán, megfázás, sőt "elkapott" is hagyott otthon egy-két napra. Nincs időd fiatalon betegnek lenni.

Nem gondolkodtam azon, hogy egészséges életmódot folytatok-e, Emlékszem, még késő este is ettem – színészi életem meghosszabbítja a napot, nem tudom betartani az ebéd- és vacsoraidőt. Illetve ami elérhető volt a szállodákban, a forgatáson, azt minden kollégám evett, nem csak én. De az évek során megjelentek egészségügyi problémáim.

Eltitkolta a betegségét a felesége elől! Miért tetted?

- Hatalmas megrázkódtatás volt számomra, azon gondolkodtam, hogyan tudnék hazamenni és elmondani neki, hogy vérbetegséget diagnosztizáltak… Eleinte nehéz volt beszélni a betegségről, most már megszoktam. Sok nehéz időszakon mentem keresztül, remisszióba mentem, aztán ismét kemoterápiára volt szükség. Dühös voltam a betegségre, haragudtam magamra, dühös voltam, amiért fájdalmat okozok a hozzám legközelebb állóknak. A feleségem szenvedett leginkább a betegségemtől. Elment, amikor megtudta, hogy legyőztem… Nem tudott boldog lenni, a földön töltött napjai nem voltak elégek, nyugodjon békében!

Hogy érzed magad most?

- Jól vagyok, lefogytam, de szerintem ez az életkorom miatt van, és azért, mert távol tartom magam a gyorsételektől. Őszintén szólva a feleségem elvesztése sokkal nehezebb számomra, mint a saját betegségem. Nem tehettem semmit – ilyen az élet. Amikor áprilisban azzal a hírrel tértem vissza, hogy legyőztem a leukémiát, Mariának nem volt ideje szórakozni.

Nagyon elege volt a feszültségből és az aggodalmakból…

Egy részem állandóan nyaggat, hogy én is okolható a haláláért, de Maria nagyon beteg volt - voltak betegségei, szedte a tablettákat, de az ember addig él, amíg kell.

Hosszú ideje küzdesz túlsúlyoddal…

- A semmiből híztam fel kilókat, amikkel kétségbeesetten küzdöttem, és még mindig nem tudtam megtartani az optimális súlyt. Máskor egy negatív idő alatt egyedül "fogytam" 30 kg-ot, majd újra visszaszereztem. Az "Üvegház" forgatása előtt néhány hónapig szigorú diétán estem át hazánk egyik híres szakértőjével - Dr. Kasabieh-vel, ha lehet helyesen mondani. A diétája nem sokat segített, de legalább leadtam néhány kilót, és úgy éreztem, hogy élek. Pontosan és szigorúan betartottam az előírásait, és maga az étel is nagyon más - inkább különleges, nekem készítették el. Maria és én diétáztunk, így nem volt semmiféle finomság vagy étel a hűtőben, ami csábítana minket. Sikerült megszabadulnom sok zsírtól, ami az egészségesebb módja a fogyásnak. Azonnal leszedtem a vért, csökkentettem

a tabletták – itt van még egy jó hatás.

Óvatos voltam, és most még inkább, hogy mit eszek. Egy táplálkozási szakember elmagyarázta nekem, hogy az évek során sokat változott az anyagcserém, és most még ha fel akarok is hízni pár kilót, nem tudok.

Sosem szerettem az edzőtermeket, és a magas vérnyomás miatt nem tudok edzőterembe járni vagy kardiózni. Ezért volt nehezebb a fogyásom. Nos, most más a helyzet – vékony vagyok, de súlyos betegséggel küzdök…

Ön szerint fejlődni fog hazánkban a szervadományozás?

- Az adományozás nagy probléma társadalmunkban. Ezért kell beszélni – nehogy a föld alá kerüljön az esély az új életre! A bolgárok értelmes emberek, ha valaki elmagyarázza nekik, hogy le kell győznie a fájdalmát, és át kell adnia szeretteinek szerveit, ennek nagyon rövid időn belül meg kell történnie, egyre gyakrabban kezdik ezt megtenni. Az elmúlt 2-3 hónap számos donorhelyzete azt mutatja, hogy a bolgárok egyszerre felelősek és együttérzők a mellettük élők fájdalmaiért. Tudván, nem fognak kérdezni

levágják a lábát, a karját vagy az orrát

hogy elvegye a sejtjeit. Tudva, hogy elhunyt szeretteik szerveivel legalább négy embert megmentenek, megteszik – ebben biztos vagyok!

Az emberek tényleg azt hiszik, hogy csontot kell kivágniuk, hogy őssejtdonorok lehessenek…

- Igen, olvastam és hallottam ilyen kérdéseket: Melyik testrészemből vágnak csontot?! Ez információhiány, az egészségügyi szolgálatok, még a média is, elnézést kérve c."Doktor" a társadalmunk adósai. Minden nap meg kell találnod a módját annak, hogy elmagyarázd, hogyan és miért kell – különösen a fiataloknak – megtenniük azt a nemes gesztust, hogy donorrá váljanak. Igaz – fiatalok, a jövőjüket építik, nem beszélnek a betegségekről, egy elkötelezettség nélküli világban élnek, jó egészségben. De ha valamikor utoléri őket vagy a kedvesüket?! Életük a perc töredékei alatt összeomlik… Beszélj, írj, használd az erődet, hogy megtanítsd a bolgároknak, hogy az őssejtdonorrá válás fájdalommentes módja egy leukémiás beteg életének megmentésének. És persze más betegségektől is. Mert amikor beteg lettem, amikor olvastam az interneten és különféle könyvekben, rájöttem, milyen egyediek ezek a felbecsülhetetlen értékű sejtek.

Október 27., Nemzetgyűlés… Vállalja újra a felelősséget az első harangszóért?

- Sajnos az alkotmány kötelez. Jobban szeretek mást - a tanítványaimat, az egészségemet, a barátaimat, akik mostanában egytől egyig egy jobb világ felé mennek, de a sors -, csak az élet megy tovább, kívánságomtól függetlenül!

Ajánlott: