Prof. Milanova, melyik projekten dolgozik?
-Ez egy új projekt, amelyben az Orvostudományi Egyetem – Sofia vesz részt, pontosabban Aleksanrovszki Kórház Pszichiátriai Klinikája Ez a projekt a közösségben dolgozó szakembereket célozza meg, és a cél az, hogy javítsák a mentális betegségben szenvedő emberekkel való munkaképességüket a kórházon kívül. Hat európai ország vesz részt a projektben - Ausztria, Németország, Görögország, Spanyolország, Nagy-Britannia és Bulgária.
Meddig fog tartani?
- Három éves, a "Ravmus" edzésprogram szerint.A projekt 2014 őszén indult, és már az első szakaszból tudok érdekes dolgokat mesélni. Elemzés készült a 6 részt vevő ország jelenlegi helyzetéről, összehasonlítva, és elmondható, hogy egyes mutatók szerint Bulgária egyes országokhoz képest a tabella közepén van, másokhoz képest kevéssel. Alsó. Arra szeretnék rámutatni, hogy az ilyen szakemberek képzésének időtartamát tekintve a többi országhoz hasonlóan - egyenrangúak vagyunk. Viszont a mi tandíjunk a legolcsóbb. Azonban észrevehető, hogy az ezen a területen dolgozók elégedettsége nagyon alacsony. Sajnos itt mind a fizetés, mind az ehhez a tevékenységhez felhasznált pénz sokkal kevesebb, mint más országokban.
Az elemzés alapján van valami, amiben elsők vagyunk?
- Más országokban hónapokat kell várni ahhoz, hogy szakorvoshoz - pszichológushoz, pszichiáterhez - kivizsgálásra menjen, de Bulgáriában ez nagyon gyorsan megtörténik - legfeljebb 10-15 napon belül. hozzáférést.Ez éles ellentétben áll a többi részt vevő országéval. Minden szakembert lenyűgöz, hogy milyen gyorsan jutunk el minden szakemberhez.
A fizetésüket tekintve hol vagyunk?
- E szolgáltatások költségtérítése rendkívül alacsony. Míg Németországban szinte az összes pszichoterápia térítéses, Ausztriában – részben
Bulgáriában az ilyen speciális tevékenységeket nem fizetik
Szerintem az Egészségpénztárunknak kellene fizetnie, kellenek csomagok, nagyobb hozzáférés és esélyegyenlőség a rászorulók számára. Ez mutatja a helyzet értékelését ezen a mutatón a hat országban.
A szakemberek képzésének idejét illetően az országok egyenlőek. De az egy betegért fizetett ár nálunk sokkal alacsonyabb, mint más országokban. Talán azért, mert sok egészségpénztáruk és sok egészségpénztáruk van.
Gondolja, hogy a bolgár szakemberek érdeklődni fognak az ilyen típusú képzések iránt?
- Igen, már van érdeklődés a járóbeteg-ellátásban dolgozók képzése iránt, hogyan dolgozzanak mentálisan sérült emberekkel. Ezeknek a szakembereknek hajlandónak kell lenniük képzésük továbbfejlesztésére – ezek szociális munkások, pszichiátriai ápolók stb. Hazánkban ezek a szolgáltatások nagyon kevések, korlátozottak, hiányoznak a nappali központok, ahol a betegek művészetterápiát és egyéb tevékenységet folytathatnak. A projekt célja, hogy megkeressük hazánkban a legjobb tapasztalatokat, jó gyakorlatokat, amelyeket bevezethetünk.
Optimista-e, hogy így változnak meg hazánkban az elmebetegek körülményei?
- Természetesen optimista vagyok – ez javítani fogja a mentális betegségben szenvedők szolgáltatásait, különösen a kórházakon kívül. Átfogó médiakampányt kell csinálni, orvosok és médiák közösen, hogy érzékenyebbé, támogatóbbá tegyük társadalmunkat a munkanapokon. És nem csak akkor, ha valami tragikus történik egy mentálisan beteg emberrel, ez legyen a nap híre.
Együtt kell legyőznünk a bolgárok társadalmi megbélyegzését
Tudom, hogy ez hosszú folyamat lesz, mert a dolgok nem változhatnak egyik napról a másikra. Az ötlet az, hogy többet tudjunk meg, hogy legyen elég pénzünk ezeknek az embereknek. Nagyon szeretném, ha a jó gyakorlatok is megmutatkoznának, és mennyi jót tettünk betegeinkért, és hányan kaptak megfelelő segítséget, és nem csak a rosszat.
Az ezen a projekten végzett képzés után csak a súlyos esetek fognak hozzád fordulni…
- Az ötlet a következő: azoknak, akik elérték a remissziót, lehetőségük van jól alkalmazkodni a közösséghez, hogy legyen valaki, aki gondoskodik róluk. Ha van egy jó hálózatunk ezeknek a betegeknek a támogatására, nagyon kis részük kerül kórházba. Függetlenül attól, hogy mit mondanak és írnak hazánkban, pszichiátriánk hosszú utat tett meg. Sok új eszközünk, új gyógyszerünk van, lehetőségünk nyílik arra, hogy a mentális betegségekben szenvedők teljes mértékben kint éljenek, szeretteik körében, és nagyon kevés időt töltsenek kórházban.
De sajnos hiányzik ez a hálózat, hogy el tudjuk fogadni őket, miután elhagyták a kórházat.Szakemberek képzésével ez a hálózat kiépül – ez a projekt célja. Megemlítem, hogy a betegek 80%-a kint élhet! Léteznek olyan gyógyszerek – naponta egyszer, vagy meghatározott időszakonként, injekcióban vagy tablettában szedve, amelyekkel betegeinket el lehet tartani. Ezek a gyógyszerek könnyen tolerálhatók, nincs mellékhatásuk, az Egészségbiztosítási Pénztár fizeti őket. Az emberek akkor is elégedettnek érezhetik magukat, ha dolgoznak.
