Ivan Popyordanov: A pikkelysömör zavar

Tartalomjegyzék:

Ivan Popyordanov: A pikkelysömör zavar
Ivan Popyordanov: A pikkelysömör zavar
Anonim

Ivan Popjordanov 1938. augusztus 14-én született. 1962-ben szerzett diplomát Prágában film- és televíziótechnika szakon. 1963-ban az akkor épülő Moziközpontban kezdett dolgozni, 1972-től 1979-ig igazgatója volt. Vezetésével mintegy 150 film készült. 1997-ben rövid ideig kulturális miniszterhelyettes, 1998 januárjában pedig megnyerte a BNT főigazgatói pályázatát. Ugyanezen év őszén lemondott, mert nem értett egyet a médiatörvény parlament által elfogadott módosításaival.

2013. május 5-én fia – a Chocho Popjordanov Nemzeti Színház tehetséges színésze – nevetséges balesetben h alt meg a Boyan temetőben. Három héttel korábban Ivan Popjordanov feleségét, Dr. Jekaterina Popjordanovát is elveszítette.

A „Doktor” magazin olvasói számára folytatott őszinte beszélgetés során Ivan Popjordanov feleségként, apaként és nagyapaként mutatkozott be egy összetartó családban.

Helló, Popjordanov úr! Hogy érzed magad, megosztottad, hogy öregszel?

- Hát olyan mértékben, hogy nem tudok betelni az unoka energiájával. Élénk és temperamentumos gyerek. Gyorsan be kellett szoknia a bölcsődébe, mert a nagypapa nem tudott bemenni, anya pedig dolgozott. Mindig énekelni akar. És ha nincs, aki énekeljen, magában énekel. A sors könyörüljön rajta. Legyen ő boldog. Szeretik. Daniela anya pedig nagyon meleg és pozitív ember…

Szerinted Chocho sok minden történt élete utolsó évében? Mi törte el?

- Igen, ez így van, rövid időn belül elvesztette két kedvenc "daszkálját", ahogy Krikor Azariant és Todor Kolev-t hívta. Nem kímélte őket. Emlékszel, hogy ő vezette a tiltakozásokat, amikor Kokót nyugdíjba akarták vonultatni tanárként a NATFIZ-nél. Ne tűrj bele. Szenvedd el. Elküldte Andrej Batashovot is, akivel lélekben és sorsban nagyon hasonlóak voltak. Aztán édesanyja, Ekaterina, akivel hihetetlen kapcsolatot ápolt, elhunyt. Lehet, hogy hasonlít rám, de rendkívül közel állt hozzá. Nagyon súlyos felhalmozódások. Csak 25 nappal élt a halála után. Most mellette pihen…

Írtál egy könyvet - "Levelek a fiamnak", amelyben olyan dolgokat írtál le, amelyeket nem mondhattál el Chochónak…

- És hogyan! Ez az, amit megtehetnék Chocho emlékére, és azt hiszem, valahonnan, felülről, elégedetten néz le rám. Ráadásul az anyjához ment, akit nagyon-nagyon szeretett!…

Mit ad neked az írás?

- Főleg a könyv esetében ez egyfajta pszichoterápia volt számomra. Mert az egész annyira félelmetes volt – kevesebb mint három hét alatt elveszíteni két legközelebbi emberét – a feleségemet, majd a fiamat –, hogy valahogy az írási folyamat, maga az írás olyan volt, mint egy látogatás a pszichiáter kanapéján. Keresni mindent, amit elvesztettem, mint lehetőséget és a hozzám legközelebb állókkal folytatott beszélgetést.

És mások is írnak, de az övék a te "Leveleidhez…" képest mikroszkopikus pornak tűnik. Miben h alt meg a feleséged, elnézést, hogy a sebedet piszkáltam?

- Nem sokkal a 60. életév betöltése előtt

a feleségemnek súlyos ischaemiás stroke-ja volt

Meglehetősen mozgásképtelen volt, kétoldali parézise volt. Hála Istennek, nem volt más vereség – beszédben, lelki állapotban. De egy ember, aki orvosként hozzászokott az emberekkel való folyamatos érintkezéshez és a mozgáshoz, 15 évig szörnyen érezte magát… Tolószékben vitte ki őket…

Tartotta a kapcsolatot a kollégáival?

- Hát persze! Katya nagyon jó gyermekorvos volt, és akkoriban két kórházban volt gyakorlata. Legnagyobb örömére sok édesanya bízta rá gyermeke egészségét a kezében - bármikor, akár telefonon is konzultáltak vele. Az utolsó napjáig nagymértékben bíztak a tanácsában.

Az orvosok nem tudtak segíteni rajta?

- Segítettek neki - gyógytornászok, gyógytornászok, rehabilitátorok érkeztek otthonába. Viszonylag jó formában tartották, és képes volt kiszolgálni magát.

Hogyan érezte magát ebben a helyzetben?

- Ez nagy felelősség volt számomra, hiszen egy ilyen emberre, ilyen pozícióban méltósággal kell vigyázni. Így 15 éven keresztül más feladatokat is váll altam – háziasszonyként, olyan személyként, aki eltartja a családot, a házat és gondoskodik Kátyáról.

Nem szégyellem ezeket a feladatokat. Megtanított főzni, és jól. És most megteszem – jó szakács vagyok, sőt cukrász is. Szeretek főzni, és azon az elven tartom magam, hogy ha valamit csinálsz, akkor azt szívesen, sok szeretettel tedd.

Ahogy öregszel, nem kerülöd a fűszeresebb ételeket?

- Soha nem voltam kitéve semmilyen diétának, különleges rezsimnek. Kicsit kaotikus ember vagyok. Nem arról van szó, hogy nem ismerem fel az egészséges táplálkozás előnyeit, de ugyanakkor úgy gondolom, hogy

maga a test kíván valamit, majd eldobja

Sőt, nem idegenek számomra az olyan bűnök, mint a dohányzás és bizonyos értelemben az időnkénti ivás.

Sokat dohányzol?

- Igen, már egy ideje dohányzom. Tisztában vagyok vele, hogy ez nekem ellenjavallt, de minden alkalommal feladom, és minden alkalommal, amikor újra elbukom. Ismerem egyesek történetét, miszerint egy cigaretta nem árt nekem jobban, mint Szófia szennyezett levegője, de szerintem tévednek. Vannak sokkal szennyezettebb városok, mint a miénk. Igen, a fővárosunk nem olyan, mint évekkel ezelőtt – túlnépesedett, túlterhelt közlekedési eszközökkel, koszokkal, leromlott állapotú.

Pihenés a villában…

- Igen, van egy faházam Sredna Gorában, az Etropolis Balkánon, ahol a szökések egyfajta pszichoterápia is számomra. Nem csinálok ott semmit – nyírom a füvet és vigyázok a virágokra. Nagyon vad, de gyönyörű, kellemes is – ez a menedékem a hegyekben.

Milyen az egészsége? Melyik orvosokban bízik?

- Rendkívül hálás vagyok a VMA bőrklinika orvosainak - csodálatos szakembereknek. Nagyon sokat segtettek - evek óta van egy gondom, pikkelysömör gyötör. Nagyon tisztelem az orvosi szakmát, és utálom azt az önkényt, hogy egyes kiadványok és újságírók megengedik maguknak, hogy okkal vagy ok nélkül támadják az orvosi céhet. Szerintem ez a társadalmi és közéleti felelőtlenség megnyilvánulása.

Amikor szükségem volt rá, hozzáértő orvosi ellátásban részesültem.

Szerintem csodálatos orvosaink vannak

és elég jól fejlett orvostudomány.

Bőrfellángolásaim idején a Honvédkórház bőrgyógyászai mindig segítettek, amit köszönök nekik. Sajnos tehetséges orvosok hagyják el Bulgáriát - sok oka van, de az alacsony fizetés és a velük szembeni sértések a fő okok. Nem értékeljük a jó szakembereket, minden lehetséges módon igyekszünk megalázni őket. Ez a legfélelmetesebb dolog Bulgáriában.

Van egészségügyi ellátás hazánkban?

- Természetesen van, és szerintem jó szinten. Vannak külföldön rokonaim és tudom, hogy mennyire kritikusak az ún közegészségügy ott.

A bolgárok nagyon irigyek, hanyagok lettek egymással szemben – ezt nem szeretném látni az életemben. És nincs ijesztőbb a halálnál – nem akarom még egyszer átélni néhány közeli ember és barát számára.

Ajánlott: