Assoc. Ivo Petrov: Pszichiáter szerettem volna lenni, de beleszerettem a kardiológiába

Tartalomjegyzék:

Assoc. Ivo Petrov: Pszichiáter szerettem volna lenni, de beleszerettem a kardiológiába
Assoc. Ivo Petrov: Pszichiáter szerettem volna lenni, de beleszerettem a kardiológiába
Anonim

Híres kardiológusunk nem igazán akart az emberek szívével foglalkozni. Vagy legalábbis nem úgy, mint most. Ivo Petrov professzor orvosi diplomát szerzett, anélkül, hogy sejtette volna, hogy sorsát Argentínával bonyolítja. 1992-ben szerzett diplomát, és fizetés nélküli önkéntes lett a St. Ekaterina . Munkásként tartja el magát a Harmadik Városi Kórház szívsebészeti kellékek raktárában.

Noha 1965. március 18-án született a vratsai Malorad faluban, Ivo Petrov kettős állampolgársággal rendelkezik. Édesapja Argentínából származó bolgár. Az orvos Buenos Airesre szakosodott, ahonnan az első stentet készítő férfi - Julio Palmas - származik. És most gyakran jár oda, egyedülálló országnak nevezi Argentínát, de úgy dönt, hogy Bulgáriában él és dolgozik. Sam nem tudja miért – valószínűleg azért, hogy megtanuljon megbirkózni a nehézségekkel.

Hány éve foglalkozik kardiológiával, Petrov professzor?

- Még mindig számolgatom őket, de valójában 1992-ben végeztem orvosi szakon. Az első kórházam a „St. Ekaterina", az akkori legkorszerűbb egészségügyi intézmény, a modern orvoslás zászlóshajója. Volt szerencsém és szerencsém elmenni egy 2 éves invazív kardiológiai szakirányra az argentin "Favaloro" Alapítvány Szív- és érrendszeri Betegségek Intézetébe. Akkor a "Tokuda" Kórházban dolgoztam, most a "City Clinic"-ben - már eltelt 22 év.

Vezetéknevének van kapcsolata Argentínával, milyen?

- Ez egyike annak a néhány bolgár családnak, amely a 20-as és 30-as években elvált Bulgáriától és emigránsként Argentínába ment. Sokáig, több mint egy hónapig utaznak hajón, és nagy aggodalommal töltik el, hogy a hajó ellenáll-e a hullámoknak.

Miért pont ott?

- Mert Argentína akkor is népszerű volt, ahogy most is, végtelennek tűnő termékeny földjével. És mivel a legtöbb emigráns földműves volt, 120 000 bolgár választotta Argentínát második szülőhazájának. Dédnagyapám, aki a Stamboliyski-kormány idején mezőgazdasági polgármester volt, úgy döntött, hogy ott telepszik le. Apám Las Brenasban született, egy kisvárosban, amelyet főleg lengyelek és bolgárok laktak, Chaco tartományban, messze északon, Argentína egyik legmelegebb részén. Így a családunk két részre oszlik.

És évek múlva apád visszatér Bulgáriába…

- Igen, a nagyapám úgy döntött, hogy 1949-ben újra visszamegy. Minden vagyonukat államosította a kormány, és újra a nulláról kezdték.

És Argentínában volt egy nagy gyapotültetvényük

az akkori modern szélgenerátor, az első rádió, cséplőgépek, pamutszedéshez szükséges eszközök. Sem nagyapám, sem apám soha nem bánta meg, hogy visszatért Bulgáriába. Testvére azonban Argentínában marad.

Egy filozófiát akartál követni. Hogyan döntötte el, hogy az orvostudomány a szak?

- Mint minden fiatal, engem is elragadtattak az elvett dolgok. A francia középiskola utolsó éveiben nagyon érdekelt a keleti filozófia, miközben harcművészetekkel – aikidóval és karatéval – foglalkoztam. Én legalábbis rokonnak láttam magam az ezoterikus tudáshoz, a pszichoanalízishez. Az egyetemi kevés hely azonban arra késztetett, hogy beiratkozzam az orvostudományra, azzal a gondolattal, hogy pszichiáter legyek. De valamikor eljött a gyakorlatiasabb dolgok ideje – az ötödik évben összeházasodtam az iskolai és diákszerelmemmel, Rossival, és nekem kellett gondoskodnom a családomról.

Még diák koromban az Országos Szívkórház gyógyszertárában kezdtem el dolgozni, és munkám jellegéből adódóan elkezdtem sűrűn bejárni a műtőbe. Én vittem az anyagokat, de néztem, mit csinálnak a nagy világítótestek. Mivel eléggé érdekelt, elkezdtem

belépés az egyetlen invazív műtőbe -

Hinkov professzoré. Így hát eltávolodtam a pszichiátriától, és örökre beleszerettem a kardiológiába. Ami lenyűgözött, az a gyógyulási folyamat és a beteg állapota közötti közvetlen kapcsolat volt.

Voltak betegek, akik a szó szó szoros értelmében azonnal meggyógyultak. Ami a pszichiátriában nem egészen így van. A „St. Ekaterina Találkoztam a Bulgári Kardiológusok Társaságának elnökével, Julia Jorgova assoc.-nal, aki fellobbantotta bennem a szikrát – ő a fő bűnös számomra, hogy invazív kardiológiával foglalkozzam. Csirkov professzornak sikerült megbizonyosodnia arról, hogy az ápolónők mosolyognak és udvariasan beszélnek, ne kiabáljanak a betegekkel, hogy az orvosok minden beteget normális emberként kezeljenek, 12 órát dolgoztunk, örömmel. És ez nem a jobb fizetés miatt volt.

Így jöttél rá, hogy végre ez a sorsod?

- Annyira égek a szakmámban, folyton azon töprengek, hogy bizony ez a sorsom! Szeretnék még sok mindent fejleszteni és javítani hazánkban - optimistán tekintek az invazív kardiológia fejlődésére hazánkban, mindent megteszek annak érdekében, hogy tudásként a legjobbat adjam magamból bolgár pácienseimnek. De még eddig is nagyon érdekeltek az emberi kapcsolatokra vonatkozó kérdések, pedig jelenleg csúcstechnológiával dolgozom.

Valóban csak a gazdagok, akik tudnak fizetni, kapnak egészségügyi ellátást a jövőben?

- Nem, nem az, és nem is lesz. Véleményem szerint

Az egészségpénztárnak az egészségügy pillérének kell maradnia,

semmilyen körülmények között sem szabad eltűnnie.

Feladata az összes bolgár állampolgár egészségének biztosítása. De ugyanakkor nem szabad megakadályozni, hogy azoknak a betegeknek, akiknek igényük és lehetőségük van a választott gyógyszertípusra, ne kelljen Törökországba, Belgiumba, Németországba utazniuk, mert nálunk nincs.

Mennyire beteg a szívünk, doktor úr?

- Sajnos az Európai Unióban Romániával együtt a vezetők közé tartozunk a szív- és érrendszeri betegségek tekintetében. Hazánkban ennek objektív körülményei vannak - minden rizikófaktor teljes kristályos formában nyilvánul meg - dohányzás, mozdulatlanság, cukorbetegség, artériás magas vérnyomás, stressz, elhízás.

Az emberek közötti kapcsolatok nagymértékben befolyásolják, hogyan nézünk ki, és mennyire egészséges a szívünk. Az ember nagyon gyakran kénytelen felszívni a konfliktusokat, megbékélni, hiszen ez az adrenalin, ami stresszhelyzetben a szervezetünkbe ömlik, fizikailag nem tud elhasználódni – rossz hatással van a szívre és az erekre.

A bolgárok gonoszak egymással,

és ez nemcsak társadalmi, hanem interperszonális feszültségeket is teremt, ami tovább növeli a stresszt. Ahelyett, hogy segítenénk egymásnak, nagyon gyakran feladjuk. 46%-unk dohányos. Ráadásul rendkívül egészségtelenül táplálkozunk - mind az élelmiszer-összetétel, mind az étrend szempontjából.

Melyik a fontosabb szerv - az agy vagy a szív?

- Egyformán fontosak! Sokáig, évezredekig azt hitték, hogy a szív valójában a lélek székhelye. Ez részben igaz is lehet, mert a szív minden bonyolultabb pszichológiai helyzetre reagál. A szív és az agy közötti kapcsolat nagyon közvetlen – nem csak az idegek, hanem a hormonok is közvetítik. Bármilyen cinikusan is hangzik, az ember abbahagyja az életet, amikor leáll a szíve – ezért nagyon fontos. Valójában a szív- és érrendszeri betegségek egyformán érintik mindkét nagyon fontos szervet, a szív és az agy szenved leginkább az érrendszer kóros elváltozásaitól.

Hogyan őrzi a saját szívét?

- Sajnos nincs célzott programom a szívemnek. A legtöbb hozzám hasonló orvos nem végez jelentős megelőző programokat, mert annyira elfogl altak. Nem fogadok el kifogásokat a pácienseimtől – abbahagyhatják a dohányzást, napi 20 percet futhatnak, egészségesebben, zsírok nélkül étkezhetnek, étlapjukon túlsúlyban a növényi ételek és a hal. Ezek a dolgok megvédik őket. És szeretek úszni, asztaliteniszezni, squashozni – ezek a kedvenc sportágaim. Hatalmas zenei CD-gyűjteményem van működés közben, és mindkét szobában zenét kell hallgatnom.

Ajánlott: